Elég!

Közös élőhelyünk állapotán való gondolkodással teltek a hetek a Föld napja óta.  Szkeptikusan csatlakoztam egy online képzéshez a környezetvédelem teremtésvédelem témájában. Úgy éreztem, hiábavalók eddigi egyéni fáradozásaim.  Azért voltam kicsit reményvesztett, mert úgy éreztem, a szelektív hulladékgyűjtés,  leselejtezett dolgaink használatban tartása, másoknak ajándékozása, az ételmentés mind apróságok ahhoz a világméretű szennyezéshez képest, ami körülöttünk folyik.

A képzésről kapott impulzusok miatt eveztem zöldebb vizekre a blogon. Írtam a körkörös gazdaságról, mint a dobd el kultúra egy lehetséges (utópisztikus vágyott) alternatívájáról. Aztán arról szóltak a bejegyzések, hogy jó, ha elfogy az étel, illetve arról, hogy hogyan teszek az élelmiszerpazarlás ellen a saját konyhámban, főleg nehezített terepen, mert gyerekeket kell etetnem. 

Az utolsó porcikáig felhasználjuk azt az állatot, ami életét adta a boldogulásunkért. A pipit egyben megsütöttem. Húsát ettük, és még esszük, aztán gyros szokott készülni az apróra vágott maradék husiból vajon lepirítva, fűszerezve. Az első étkezéskor kinyert csontjából, bőréből levesalapot főzök. A bőrt kiveszem a levesből és serpenyőben kisütve tepertő készül.  

Írtam városi, szomszédbarát komposztálós tapasztalataimról is.

Ahogy ismerkedem a Laudato si című pápai levéllel (és az arról szóló filmmel), több minden abba az irányba lök, hogy úgy lássam, csak akkor leszünk képesek megálljt szabni a környezetpusztításnak, ha ki tudjuk mondani ezt a szót: elég. 

Szerintetek ez lehetséges?

Ha szeretnél emlékeztetőket az új bejegyzésekről vagy szívesen beszélgetnél ezekről a dolgokról (és látogatod az f-betűs közösségi  médiát), csatlakozz a Lakásológus közösségünkhöz. Ha gondod lenne a belépéssel, vagy kérdésed lenne, írj a lakasologus@gmail.com-ra.