Érzelemmentes selejtezés?!
Az arckönyv elnevezésű közösségi oldalon valaki, kit korábban nagyra becsültem, azt találta írni, hogy a selejtezés csak a megfelelő szelektálási szempontokon múlik, illetve azon, hogy mások ajándékai tekintetében bevetted-e a "leszaromtablettát". A megfelelő szempontokra azt mondta, hogy megtalálhatók a fizetős tanfolyamán. Felhorkant bennem, hogy a selejtezésnél az érzelmi szálról csak nem lenne szabad ilyen könnyen megfeledkezni! Ez a helyzet hamis leegyszerűsítése. Ha egyszerű lenne, akkor a személyes tapasztalatom miért utal másra? A környezetemben miért találkozom újra meg újra azzal, hogy az emberek nem repesnek a szelektálásért? Bizonytalanság, megbánás, szégyen, szomorúság, szorongás, gyász - ezeket mind átélhetjük, ha vannak felhalmozott tárgyaink, emlékeink és csökkenteni szeretnénk mennyiségüket. Több, mint 5 éve próbálom átláthatóvá tenni otthonunk leltárát, miközben bővült a családunk. A tapasztalatom az, hogy az átlagnál több gyerekkel akkor egyszerűbb az éle
