Érzelemmentes selejtezés?!

Az arckönyv elnevezésű közösségi oldalon valaki,  kit korábban nagyra becsültem, azt találta írni, hogy a selejtezés csak a megfelelő szelektálási szempontokon múlik, illetve azon, hogy mások ajándékai tekintetében bevetted-e a "leszaromtablettát". A megfelelő szempontokra azt mondta, hogy megtalálhatók a fizetős tanfolyamán.

Felhorkant bennem, hogy a selejtezésnél az érzelmi szálról csak nem lenne szabad ilyen könnyen megfeledkezni! Ez a helyzet hamis leegyszerűsítése. Ha egyszerű lenne, akkor a személyes tapasztalatom miért utal másra? A környezetemben miért találkozom újra meg újra azzal, hogy az emberek nem repesnek a szelektálásért? 

Bizonytalanság, megbánás, szégyen, szomorúság, szorongás, gyász - ezeket mind átélhetjük, ha vannak felhalmozott tárgyaink, emlékeink és csökkenteni szeretnénk mennyiségüket.

Több, mint 5 éve próbálom átláthatóvá tenni otthonunk leltárát, miközben bővült a családunk. A tapasztalatom az, hogy az átlagnál több gyerekkel akkor egyszerűbb az élet, ha minél kevesebb rendben tartandó (felesleges) cucc vesz körül. Viszont még mindig nem jutottam el oda, hogy 5 perc alatt össze tudnám rántani a lakást, vagyis még mindig van hova fejlődni. 

Viszont azt is látom, hogy mindenkinek más okoz fejtörést, ha meg kell válnia a holmijától. Nem találtam még rá az általánosan működő szempontokra, melyek bárkit elkalauzolnának a szelektálás érzelmes aknamezején. Emiatt javasolják a guruk, hogy az érzelmileg semleges dolgokkal kezdjük a válogatást és hagyjuk a folyamat végére azokat, ahol bele kell magunkat engedni egy-egy sóhajba/pityergésbe/bőgésbe, hogy utána tovább tudjunk lépni. Hogy kinek mikor jön el ez a szint, az változó. Attól is függ, elég kitartó-e az illető és tényleg csökken-e a cuccainak mennyisége (s nem csak arról van szó, hogy egyre ügyesebben pakol/hajtogat/rendezget). Szerintem a nagy többség esetében nyugodtan elfelejthetjük azt a délibábszerű konténert, melybe képzeletben egyszeri szelektálással kidobáljuk a felesleges dolgainkat. A szemétlerakónál amúgy is van  jobb helye a tárgyainknak....

A legutóbbi kihívásunk  az volt, hogy eldöntsük, melyek azok a könyvek/sajtótermékek, melyek helyet érdemelnek a könyvespolcon. Olyan dolgoktól is meg kellett válni, melyek ábrándokat jelképeztek - mint egy évadnyi turista magazin.