Konyhaszekrény színe

Volt már tapasztalatom festékkevertetéssel. A lakásváráslással a konyhaszekrény színét is megkaptuk az előző tulajtól. Az alsószekrény tejszínes sóska színe annyira tetszett, hogy amikor a konyhát átépítettük,  kikerestem a festékboltban a megfelelő kódot, hogy továbbörökíthessem a színvilágot. Aztán a harmadik lakásátalakításkor az új tölgyszínű padlóval a zöld konyhaszekrény már nem élt békességben - legalábbis az én lelkemben háborúság támadt, ha kettejük kapcsolatára gondoltam.

Már csak az volt a kérdés, hogy mi legyen az a szín, amire váltunk. Egyszer hirtelen támadt felindulásból betértem kedvenc festékboltomba, ahol a színkódos lapocskák hosszas tanulmányozása után alapján egy provance-i stílusú oliva színből kevertettem egy dobozzal. (Az épp arra járó avatott és nem kérdezett festő látta rajtam, hogy belecsúsztam én is a metrócsempés vidéki konyha stílusgödrébe.) Otthon a festéket fel is kentem egy nagyobb MDF felületre és rájöttem, nem megfelelő. Pontosabban majdnem rosszul lettem tőle és átkoztam magamat: - Ennél már jobban tudhatnám, hogy előbb inspirálódni kell! Hogy is lehettem olyan naív, hogy azt gondoltam, rábökésszerűen tudok egy jó színt választani?!

Ezt követték a pinteresten eltöltött órák "green kitchen", majd "blue kitchen" keresésekkel, de még mindig nagyon bizonytalan voltam a színben. 

Aztán a közösségi médiában szembe jött velem ez a kép, amit lementettem inspirációként:

Az inspirátor Benjamin Moore festéket használt, viszont arról valamiért letettem. Volt egy másik társaság, a Farrow and Ball, amiért úgyszintén többen lelkesedtek, és akiktől ingyenes színkártyát tudtam rendelni. Kis költségtervezetet vázolva megállapítottam, hogy nagyon drága lenne a festék, de próbáltam elképzelni, hogy melyik szín működhetne.

Közben pedig számba vettem, hány olyan be nem fejezett projektem volt, amihez a festéket nagy lelkesen kikevertettem, de aztán nem használtam fel. Ezeket összegyűjtöttem, és elkezdtem keverni-kavarni. Alapvetően a nagy magyar festékgyártók vizesbázisú kevert zománcfestékei adták az alapot. Csak vizes alapú festékeket kevertem, de volt közte kisebb arányban táblafesték és krétafesték is.

Pár órányi elegyítés, kutyulás után megállapodtam és a festéket azon melegében kipróbáltam az épp befejezésre váró aktuális projekthez (ami nem a konyha volt) és nagyon megtetszett.

Majd vártam egy évet. A festékről már-már lemondtam, attól tartva, hogy megromlott vagy beszáradt, de megkönnyebbülésemre kutya baja sem lett. 

Viszont kevés volt az elsőre kikevert adag a nagyobb lélegzetvételű munkához. Nem tudtam, végül hány rétegben kell majd felvinni. Így szükség volt egy nagyobb fedeles műanyag keverőtálra (a festékboltban nem kaptam, a tesómtól viszont igen). Kevertem még egy adagot - persze nem lett pontosan ugyanolyan, mint az első, de aztán egyesítettem a két keveréket és ők boldog házasságra léptek egymással.

Így néz ki a konyhán, ha napfényben fürdik:

Ti választottatok már színeket az otthonotokba?