Kisgyerekekkel az élet

Amikor az első gyerekünk megszületett, az a mondat ugrott be: "Felöveznek és oda visznek, ahova nem akarod". Vagyis olyan kötelezettségeid lesznek, amikről nem is sejtettél és az első kb. 8 évben (ez hivatalosan a kisgyermekkor) a gyerekek ilyen-olyan módon meghatározzák éjjeleidet-nappalaidat, akár akarod, akár nem.

Ezen az őszön (is) volt  Get organized HQ virtual summit, ahol az egyik szekció előadásai arról szóltak, hogyan működhet a háztartásvezetés krónikus betegségben. Gondoltam, szkippelem a témát, aztán a kávészünetben tartott élő beszélgetésben annyira lelkendezett a szervező ezekért az előadásokért, hogy  mégiscsak belehallgattam.

És arra gondoltam, hogy milyen hasonló élményvilágról beszélnek, mint amit az óvodással és/vagy bölcsődéssel otthon levő anyukáka átélhetnek! A korlátozottságról. Noha szerencsére mi, anyukák - legalábbis én - nem fájdalmak miatt érzem magam korlátozva. A kereteket a gyerekek életkora szabja meg, vagy az, hogy épp olyan őszt élünk, amikor egy hét óvodát két hét betegséggel tarkított otthonlét követ - azzal tarkítva, hogy a család többi része némi időeltolódással benyalhatja a takonykórt és/vagy a lázas hányósvírust  s végül kártyavárként borul össze az összes tervünk.

Nem akarom elvenni senki kedvét a gyerekvállalástól, csak halkan megjegyzem, ha bizonyos számnál (és ez a bűvös szám a nulla) több utódod van, az nem várt fordulatokat visz az életbe.

A krónikus betegek arról beszéltek, hogy a rossz napokra kell tervezni, nem pedig azokra, illetve azokon, amikor a legjobb formában van az illető. Tehát érdemes pesszimistának lenni, és esőtervvel is készülni, s talán akkor nem kell az utolsó pillanatban ugrasztani másokat.

Arról is szó volt, hogy készletek szempontjából ne csak a minimálisan  szükséges dolgok legyenek otthon, hanem elég. Viszont volt, aki kiemelte, hogy a kevesebb dolog azt is jelenti, hogy kevesebb mindent kell rendben tartani. Ez pedig egy olyan dilemma, amit forgatok magamban jó ideje. Mi az a cuccmennyiség, ami mellett könnyebb létezni (hisz minden egyes dolgot rendben és észben kell tartani), miközben fel vagyunk készülve az olyan nem várt fordulatokra, mint hogy a hányós-fosós vírus végigsöpör az egész családon, vagy az utód elhagyja a sapkáit, kesztyűit télvíz idején.

Kisgyerekkel az élet meglepő fordulatokat tud venni.