Kitartás!

2023 június közepén egy éves lett a blog. Onnan tudtam, hogy közeleg a születésnapja, hogy rám köszöntött a vakáció előtti visszaszámlálás. Amikor ezeket a sorokat írom, már javában a nyári szünetet tapossuk, sőt rég átálltunk vakációs üzemmódra. 

A sajátbejáratú óvodásom szerint is szuper torta, mely jelentős fejfájástól menekített meg (ugyanis elronthatatlan a kréme). Nem a blog szülinapjára sütöttem, bár gondoltam rá is, amikor ettük.

Egyrészt vállon veregettem magam, hogy egy évig kitartottam a blogírásban, majd végeztem egy rövid kimutatást, mire jutottam egy év alatt saját házam tájékán a blog segítségével. Lássuk csak!

Egyrészt arra gondoltam, hogy a háztartásvezetésre leginkább a Nike szlogen illik: Just do it!

vagyis, Csak csináld! Veselkedj neki, és állj bele a feladatba! Persze többféleképp lehet beleállni, úgy is, hogy minél előbb tudjuk le, meg úgy is, hogy fejlődjünk valamiben. Akár abban, hogy minél gyorsabbak legyünk (ha-ha-ha), vagy hogy minél hatékonyabbak, de akár a mesterségbeli tudásunkon is csiszolhatunk (lásd fenti torta vagy a takarítás).

Aztán eszembe jutott, hogy a Ne add fel! vagy a Kezd újra! is jó vezérelv lehetne. Nálam ugyanis újra meg újra előfordulnak különböző jellegű káoszok (konyhapulton, szennyesszörnnyel stb.), melyeken úrrá kell lennem. Sokat számít az, hogy elengedtem a kétségbeesést vagy a neheztelést ezekben a helyzetekben és egyszerűen azt tudom mondani, hogy oké, ismerős, már számtalanszor voltam ilyen helyzetben, nincs gond, tudom, mi a teendő.

Néha beugrik a történet, amit Steph, a Secret Slob (a Titkos Trehány) nevű jútyúber mesélt. A férjének ecsetelte egyik este, hogy mennyit haladt aznap a háztartási teendőkkel, és talán azt a szófordulatot használta, hogy sikerült utolérnie magát a feladatokkal. Erre a férje kérdőn rámeredt: - Miről beszélsz?! Nem lehet egyszer s mindenkorra letudni a feladatokat. Amíg hordunk ruhát, addig lesz is mosnivalónk!

Ha azt vizsgálom, hogy melyik blogon tárgyalt ötlet vagy gondolat volt a legnagyobb hatással rám, akkor azt mondanám, talán a főzések naplózása. Segít hálásnak lenni azért, hogy tudunk jókat enni, akad is mit enni, és az erősségeimet is jobban kidomborítja a naplózás. Látszik belőle, hogy azért nem csak én etetem a családomat, hanem a nagyszülők, a gyerekintézmények, vendéglátóipari helyek vagy játszótéri fosókabokrok is.

Köszönöm azoknak, akik velem vannak ezen az úton, különösen a Lakásológus Közösség tagjainak, hogy olvassák a blogot, és beszélgetnek is a témáinkról az F betűs közösségi felületen.