Láthatóság

Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy ha a környezetünkkel elégedetlenek leszünk, ez a negatív érzés feltüzelhet arra, hogy megtisztítsuk az otthonunkat a feleslegtől. A tettre sarkalló indulatot azonban jó helyen érdemes levezetni. 

Általában a selejtező guruk egyetértenek abban, hogy megkülönböztethetünk könnyű és nehéz szelektálási feladatokat. Könnyűnek számítanak általában a tönkrement dolgok, vagy a kis értékű, könnyen mozdítható tárgyak. Persze ez utóbbiak közt is lehetnek olyanok, amelyek hozzánk nőttek, vagy amelyek emlékeket hordoznak. Ha érzelmek kötődnek a tárgyakhoz, akkor nehezebb megválni tőlük, mint amikor nem ruháztuk fel őket többlettartalommal. Hiába ezek ugranak be először, ne ezeken gyakoroljuk a selejtezést.

Ha az otthonod általában rendben van, akkor köszönöm, hogy olvasod az írásomat, de valószínűleg nem neked fog szólni a következő okfejtés. Ne lepődj meg tehát, ha értetlenül tekintesz a következő sorokra.

Van az a feladatmennyiség, ami mellett úgy érezzük, azt sem tudjuk, hova kapjunk. Előfordulhat, hogy a lakás több részén is túlcsordulnak a tárolók, ha korábban nem foglalkoztunk az elengedéssel. 

A szelektálási tanácsok különböznek abban, hogy hol javasolják a selejtezés elkezdését. A harmadik gyermeke születésével kicsit megengedőbbé váló selejtezési királynő, Marie Kondo kategóriákra osztja az ingóságokat és a ruhákkal kezdi a szelektálást. Hasonlít hozzá Cassandra Aarssen tanácsa, aki azt javasolja, hogy saját ruhásszekrényünkben kezdjük a holmik gyérítését, így naponta örömüket leljük majd az átláthatóbb ruhatárunkban - s mások kevésbé túrják össze majd az újonnan kialakított rendet.

A másik iskola azt javasolja, hogy a leglátványosabb változást hozó területeken kezdjük a hadműveletet. Joshua Becker az otthon szívét, a nappalit ajánlja.

Dana K. White azt javasolja, hogy látható helyeken selejtezzünk, ne a gardróbban vagy a fiókokban. 

Ebben a gyümölcsösfiókban április bolondját járatták velem a gyerekek. Azt mondták, fogyasztani kellene a banánt, mert erősen barnul. A fiókból hamar kikapkodtam a banánhéjat és a fogyasztásra váró gyümölcsöket. Becsukva a fiókot arra gondoltam, milyen jó, hogy odabent rend van, de ezt rajtam kívül senki se látja...

Miért fontos a láthatósági szabály? Hogy elkerüljétek azt a hibát, amit már többször elkövettem: amikor nem vagyunk képesek a jelentős változást hozó feladattal kezdeni a munkát. Csak pironkodva tudok visszagondolni arra, hogy elsőszülöttünk keresztelője előtt a rendetlenség felszámolása helyett a csavarokat rendszereztem. Szállóvendégeink voltak épp, végül ők segítettek a lakást ráncba szedni a fogadásra. Eléggé mellément az energia! Bár a csavarok azóta is méret szerint vannak rendszerezve, a fogadáson mégsem ők voltak főszerepben.

Ti hol állnátok neki a szelektálásnak?