Nekibuzdulás

Van egy gyerekkönyv, ami pontosan leírja azt a lelkiállapotot, amire gondolok:

Marék Veronika: Boribon házikója. Pagony, 2012

Boribonnal történik valami a mesében, aminek hatására a sok asztal alá zsúfolt dolgot elkezdi kidobálni. - Ez sem kell! Ez sem kell! - kiáltja, miközben el akarja tüntetni a halmot.

Néha mi is így érezhetünk. Észrevesszük, hogy rumli van körülöttünk. Tarthatatlannak minősítjük a helyzetet, és úgy érezzük, valamit tenni kell. Elegünk lesz abból, ami körülvesz. Tehát megszületik az elégedetlenség, a frusztráció, ami valamire késztet bennünket.

Elképzelhető, hogy rendet rakunk - vagyis visszapakoljuk a dolgokat a tartályokba. Az is elképzelhető, hogy takarítunk. És az is, hogy ezek mellett vagy ezek helyett selejtezünk. Mindezek a tevékenységek jók arra, hogy a környezet feletti kontrollt visszanyerjük. A guruk szerint a selejtezés a leghatékonyabb, mivel ez az egyetlen eljárás, ami a holmik mennyiségét csökkenti. Így a felfordulás a jövőben kevésbé fordul elő vagy könnyebb visszaszorítani.

A selejtezési késztetés sajnos véges, vagyis kifullad a lelkesedés. Egy kedves ismerős mondta, hogy neki az a jó, ha a selejtezett dolgai még aznap elhagyják a lakást. Vagyis amikor a nekibuzdulást érzi, a selejtezést azelőtt abba kell hagynia, hogy teljesen kifáradna, hogy az energia elég legyen még arra is, hogy eljuttassa a dolgokat a végcéljukig. Máskülönben lehet, hogy elfelejtődik a dolgok eladományozása.

Ti találkoztatok már ezzel a fajta energiával?