Hol is kezdjük?

Az előző bejegyzésben a szelektálás tervezéséről írtam. 

Most arról szeretnék írni, hogy hogyan érdemes belekezdeni. 

Első és legfontosabb, hogy a könnyű végénél ragadjuk meg a dolgot! Dana K. White mindig azt javasolja, hogy a szeméttel kezdjük. Mert mindig, mindenütt van szemét. Persze, írtam már arról, hogy vannak kétes helyzetek, amikor egy jól bevált, de már elöregedett tárgy számunkra még nem tűnik szemétnek, de a kívülálló már annak tekintené. Most nem ezekre kell gondolni, hanem arra, amiről könnyen azt mondjuk, hogy a szemetesbe vagy a szelektív hulladékgyűjtőbe való. (Ha nincs semmi ilyesmi, akkor vagy kényszeres gyűjtögető vagy, vagy hulladékmentesen élsz. Ha az előbbi, akkor olvasd tovább a blogot, mert egyszer majd eljutunk a kóros felhalmozásig is, ha az utóbbi, akkor viszont valószínűleg már vannak az élettered kordában tartásához elveid, így ez a tartalom nem számodra készül.)

Ezen a szőnyegen úgy tűnik, mintha csak egy nagyméretű kutya ülne. Nagy is és plüss is - ez rögtön két olyan jellemző, ami általában nehézzé teszi a róla való döntést. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az ilyen nehéz dolgokkal kell kezdeni a selejtezést. Érdemesebb inkább megkeresni a szemetet. Ti észreveszitek, hogy hol van ezen a szőnyegen egy cukorka csomagolás?

Lehet, hogy nem tűnik hatékonynak az egyértelmű szemétre korlátozni energiáinkat. Mivel vagyunk beljebb ugyanis, ha kidobtunk pár használt papírzsebkendőt/ üres sörösdobozt/ ezeréves akciós újságot/ feltépett borítékot / aszott narancshéjat/ kiürült samponos flakont? 

 A nyereség az, hogy a szemét keresése közben kapunk egy általánosabb képet is arról, hogy mi az, amivel szemben állunk. Már nem csupán egy általános mumus-papírhegy / zsúfolt konyhaszekrény / becsukhatatlan fiók az ellenfelünk, hanem elkezdtünk ismerkedni a konkrét dolgokkal, miközben egy kis haladást is elértünk. Az ismerkedés arra jó, hogy lassan kiderül, mi az, amit könnyen el tudunk engedni, és mi az, amivel kapcsolatban nem tudunk még végleges(nek tűnő) döntést hozni. 

Ha arra szántad magad, hogy egyszeri nekifutásban intézd el egy nagyobb adag holmi átválogatását, akkor is működhet első lépésként a szemét gyors kikapkodása a halomból. Csak kukászsák (és az erő) legyen veled!

Dana K. White a videóin néha olyan pólókban szerepel, melyeken azok a szlogenek olvashatók, amik segítik a selejtezésben. Az egyiken ez áll: „Progress not perfection”, vagyis a haladás a cél, nem a tökéletesség hajszolása. Minden egyes elengedett aprósággal közelebb kerülünk az egyszerűbben kezelhető, könnyebben átlátható otthonhoz. Ezeket a gondolatokat érdemes mantraként mondogatni, miközben elindulunk a selejtezés útján. A lényeg a haladás, a mozgásban levés. Jobb, ha nekiindulsz a szelektálásnak, mint ha odébb tolod, félrerakod vagy halogatod a dolgot a tökéletes megoldáson való gondolkodás álcája mögé rejtőzve.

Nektek van olyan gondolatotok, mantrátok, mely segíti a szelektálást?