Összetörik, tönkremegy

Az elengedés képessége

A szelektálásról való gondolkodásunkat az elengedéshez való viszonyunkkal kezdjük. Vannak dolgok, amiket könnyebben, másokat nehezebben engedünk el. Egyes fejlődéslélektanászok azt gondolták, a bilibe kakilás az első nagy elengedési próba. Persze nem igaz, mert a megszületés utáni első ürítés az... A lényeg, hogy a testi folyamatainkban is jelen van a visszatartás-elengedés gyakorlása. Akkor leszünk egészségesek, ha nem ragaszkodunk a salakanyagokhoz.

A minket körülvevő térnek is vannak salakanyagai. Az élet velejárója, hogy ezek termelődnek. Még a legóvatosabb háziasszonyokkal is megtörténnek balesetek, és akkor még nem kialvatlan, sok gyereket,  vagy háztartást és munkahelyi feladatokat egyszerre koordináló szülőkről szóltunk. Az elengedés természetes formáival találkozunk, ha egy használati tárgy összetörik vagy elöregszik. Ezeket a hasznavehetetlen tárgyakat már nem érdemes az otthonunkban tárolni.

Összetört teáskanna

A szemét és a hasznos dolgok közti különbségtétel képessége

A múltkorában a mosogatógépből való kipakolás közben odakoccant a teáskanna a szomszédjához. Mivel az ő karosszériája volt a gyengébb, letörött a csőre és berepedt. A félreértések tisztázása végett el kell mondanom, hogy nem tartottam meg a törött kannát abban a reményben, hogy meg tudom ragasztani. Javításra nem volt remény, a valóságban rosszabbul nézett ki, mint a képen.

Mivel nem volt nagy értékű, felmerült a pótlása. Azonban a bolt messze van tőlünk, így megpróbáltuk helyettesíteni, míg a beszerzőhely felé nem vitt az utunk. Beugróként a termosz és a lábos szerepeltek - egyik esetében sem lángolt a szívem, mikor ezekkel terítettem, így azóta már beszereztük az eredeti másolatát. Mindazonáltal az élmény jól szemléltette, hogy képesek vagyunk helyettesíteni a dolgokat.

Ha valami tönkremegy, lehet, hogy vonakodunk kidobni vagy lecserélni. Esetleg akkor is ragaszkodunk hozzá, ha megrágta az idő vasfoga. Petőfi év van. Idézzük a költőt, hogy is van ez: 

„Hát a mente, hát a nadrág, 

Ugy megritkult, olyan ó, 

Hogy szunyoghálónak is már 

Csak szükségből volna jó; 

Híni kell csak a szabót, a 

Posztó meg van véve rég... 

Közbevágott Pató Pál úr: 

»Ej, ráérünk arra még!«” (Pató Pál úr, részlet) 

Hordtatok már valaha kiszakadt pólót vagy nadrágot? Velem időről időre előfordul, hogy egy-egy kényelmes darabot csak akkor cserélek le, mikor társaságban már nagyon ciki viselni. Nehéz elengedni, mert hozzám nőtt. Ez a rákfenéje a dolgoknak. A saját sokat használt cuccainkról nehéz kimondani, hogy már szemét kategóriába tartoznak. Különbözhetünk abban, ki, hol húzza meg a határt a szemét és a használható dolgok közt.

 

A múlt pénteki kérdés megválaszolását megkönnyítendő a következő kérdést teszem fel. Mi az a dolog, amit pótolnál, ha javíthatatlanul tönkremenne? Ez azért fontos, hogy ne ezekkel kezdjük a szelektálást.