Miértek

Kicsit előreszaladtam. Többször írtam már a selejtezésről, és arról, hogy milyen nehézségekbe ütköztem közben, milyen belső tárgyalásokat folytattam saját magammal. 

Viszont nem ismertetettem a kiindulópontot, hallgattam a miértekről. Pedig ezek tisztázása nélkül l'art pour l'art-nak  - rosszabb esetben pazarlásnak - tűnhet a holmijainktól való megválás.

Önmagában a szelektálásnak nincs értéke. Sőt, mivel (előbb-utóbb) kellemetlen érzéseket kelt, ezért jó tudni, miért akarunk egyáltalán szembesülni ezekkel az érzéseinkkel.

Joshua Becker  A minimalista otthon (The minimalist home) című könyvét is azzal kezdi, hogy fogalmazzuk meg az indíttatásunkat.

Nálunk - kedves szomszédunk szavajárásával -  a gyerekszaporulat hozta magával az egy főre eső négyzetméterek számának drasztikus csökkenését. Az embereknek szeretnék elsőbbséget adni a cuccok helyett, ezért indultam el a szelektálási úton.

Másrészt rendet szeretnék teremteni - nem mintha egyszer s mindenkorra rendet lehetne tenni a lakásban, de szeretném a vendégek érkezése előtti pánikrendrakásokat előbb-utóbb elfelejteni. (Ezen persze többféleképpen lehet dolgozni, a szégyennel való megküzdés helyett szeretném, ha ténylegesen rendesebbé válna a környezet.) 

Ahhoz, hogy a dolgainkat száműzzük, szükséges még a cuccokkal kapcsolatos kiábrándultság is. Az, hogy rájöjjünk, hogy a dolgaink (többségében) nem váltották be a hozzájuk fűzött - reklámokban ígért - reményeket, mégpedig, hogy boldogabbá tesznek minket. Vagy egyszerűen idegesít a dolgaink száma, úgy érezzük, hogy nem tudunk a kacatok mellett megnyugodni. Nektek van hasonló élményetek?

Joshua Becker számára a fordulópontot a következő eset jelentette. 2008-ban egy szombatot garázstakarítással, -rendrakással töltött, miközben a kisfia kérlelte, hogy menjen vele labdázni. A művelet felénél a szomszédja odaszólt neki: - Milyen jó is, hogy az embernek mindene megvan, igaz? Emiatt minimalista a lánya - mondta. Joshua Becker ekkor hallott először a minimalizmusról. Utánanézett, és elhatározta, többé nem engedi, hogy a cuccok az emberi kapcsolódások útjába álljanak. 

Lehet, hogy nálunk nincs ilyen konkrét élmény, csak egy lassanként megfogalmazódó érzés, vagy gondolatfoszlány. Tetten érhető valami hasonló a te életedben is?

 

Még biztos fogok mesélni a szelektálásról, keddenként és péntekenként 10 órakor érdemes visszanézni új tartalmakért. Ha szeretnél emlékeztetőket, kövesd a Lakásológus lapját a facebookon. Ha szeretnél beszélgetni ezekről a dolgokról, csatlakozz a Lakásológus közösségünkhöz. Ha gondod lenne a belépéssel, vagy kérdésed lenne, írj a lakasologus@gmail.com-ra.

Mikulás napján jelenik meg ez a bejegyzés. Pár éve egy kedves barátunktól hallottam, ami már nálunk is szokássá vált, hogy a mikuláscsomagból valamit megosztunk egymással vagy valaki mással. A szelektálásnak is van ilyen oldala: a dolgainkhoz nem ragaszkodunk, hanem elkezdünk átállni a továbbadományozásra, kölcsönadásra, kölcsönkérésre.