Az a bizonyos fiók

Az elmúlt években rájöttem, hogy nincs - legalábbis nálunk nem volt - egy nagy, mindent eldöntő, felhőtlen örömöt hozó szelektálás (bocs, Marie Kondo). Sokkal inkább folyamatos áramlás fedezhető fel. Bizonyos dolgok bejönnek az otthonunkba, mások meg elhagyják. Ha nagyobb mennyiségben, ütemben jön a cucc, akkor biztosítani kell a túlfolyó rendszert, vagyis a feleslegnek el kell távoznia, különben egy idő után mindent elöntenek a dolgok. 

Korábban a bejárati ajtó közelébe próbáltam gyűjteni azokat a dolgokat, amiket száműzni akartam a lakásból. Gyűlt az adományozandó holmi egy dobozban vagy a hulladékudvarba szánt dolgok egy zsákban, amit aztán kerülgettünk. Nem volt fix, nem volt szép, de egy dologban (többnyire) segített, hogy ne felejtkezzünk meg ezeknek az elviteléről.

Amikor az előszobába végre sikerült egy gardróbszekrényt építtetni, létrehoztam benne egy fiókot, aminek a felirata ez lehetne: „Aminek el kell hagynia a lakást”. Kerülhet bele olyan hulladék, amit messzebb kell vinni a társasházi kukáknál (üveg, elem, elektronikai hulladék, hungarocell, izzó, textil, tojástartó), kölcsönkapott, de már visszaadandó dolgok, kiolvasott könyvtári könyvek, boltba visszavivendő, tévesen vásárolt dolgok,  stb.

Ha megtelt, az jelzés, hogy lépni kell.

A képen látszik, hogy a fiókból már a felette levő cipőtartóba is átfolyt a cucc. Felkiáltójelesen mondta a fiók: „Megteltem, üríts ki!” (Tisztára a Holle anyóban érzem magam...)

Jó, hogy rendrakáskor a fiók elnyeli a dolgokat és nincsenek elől. Induláskor csak ide kell bekukkantani, van-e valami, amit jó lenne magunkkal vinni. Mivel a cipőtartó kosaram alatt van, ezért minden induláskor kénytelen-kelletlen látom, mi lapul benne, és emlékeztetőként is működik. Nálatok hol várakoznak az elszállításra váró, kiszelektált dolgok? 

Hozzászólást, amit mindenki lát, gmail-es fiókkal bejelentkezve lehet írni. Visszajelzést, kérdést küldhettek magánban is a lakasologus@gmail.com -ra. Kíváncsi lennék rátok.