Időgazdálkodás

Előző életemben - értsd a kicsik születése előtt - az egyetemen csodás főnököm volt. Felnéztem rá hihetetlen munkabírása miatt. Rengeteg ügy megoldásában támogatott; képes volt olyan dolgoknak is utánajárni, aminek kapcsán én már bedobtam volna a törülközőt. Számomra szuperképességként ötven olvasatlan levélnél sose volt több a levelesládájában. Ezeken túl a legjobb volt, hogy mindenféle dolgot észrevett, megköszönt, dicsért. Mindenkinek ilyen főnököt kívánok. Azért jut most eszembe, mert sokszor mondtam neki, hogy időmenedzsment tréningre lenne szükségem. Máig foglalkoztat a kérdés, hogy az időt hogyan tudnám a legjobban kezelni.

Hogy ne tűnjek Münchhausennek, aki saját hajánál fogva húzta ki magát a mocsárból, mondom, hogy az okosság a technikában rejlik. A tevékenységnaplózás segít abban, hogy rájöjjek, mit és mikor érdemes a lakás rendjéért tenni. 

A megfigyelések végzése nálam szakmai ártalom (elfogultságom tükröződik abból, amit már máshol írtam), de nagyon sok haszna van szerintem. A megfigyelés ereje abban áll, hogy távolságot teremt a helyzettől, és ezért segít objektívebben átgondolni a dolgokat. Jó esetben mintázatokat is észre vehetünk.

Viszont azt is látom, hogy az ötlet másokban viszolygást szülhet, hiszen úgy tűnhet, „feleslegesen adminisztrálunk”, ahelyett, hogy cselekednénk vagy konkrét tippeket próbálnánk ki. 

A tevékenységnaplózásos önmegfigyelést az előző bejegyzésben reklámoztam, viszont a poszt konkrét példa híján elég elvontra sikerült. Úgyhogy most újra magyarázom.

Kezdjük az elején. Elég egyszerűen vezettem a tevékenységeket. Nem használtam stoppert, és nem is írtam le mindent, amit tettem (például a saját étkezéseimet nem írtam le. Ez ugye a kérdésfeltevéstől függ. Ha étkezési naplót akartam volna vezetni, csak azokat rögzítettem volna).

A rendrakással kapcsolatos feladatokat rögzítettem (pl. mosogatógép ki-, bepakolás), a gyerekek menedzselését is írtam (pl. uzsonnakészítés), a nagyobb projektekkel való haladást (pl. bútorfestés), illetve azt, ami foglalkoztatott (pl. menütervezés, gyerekek ilyen-olyan aktuálisan megoldandó dolgai).  

Ha a napi szintű listákat újraolvasom, a tevékenységek csoportosíthatók. Számomra ezek a nagyobb kategóriák emelkedtek ki:

- etetés: bevásárlás, (spórolásos) menütervezés, főzés, étkezés a gyerekekkel, a pici tényleges etetése

- ruha: szétszórt szennyes összegyűjtése,  mosás, teregetés, tiszta ruha elpakolása, évszakváltás, kinőtt, kiszakadt ruhák

- takarítás: mosogatás, elpakolás, padló seprés, fürdők

- kimenő dolgok: szemét, szelektív, selejtezés, adomány, könyvtár

- szülői szerepkör: gyerekek kiterjesztett agyának lenni (ébresztés, elindítás, emlékeztetés), háborgó érzelmek lecsillapítása, ügyeik intézése

- extrák: lehet pozitív vagy negatív előjelű is, aránylag hosszabb időt igényel és aktualitással bír pl. hagyományok, ünnepek, baleset, betegség, hajvágás

- saját: lakberendezés, cikkírás, szakmai dolgok vagyis felnőtt gondolkodás, munka.

Az adventi koszorú készítése olyan tevékenység, ami a napi feladatokhoz képest extra és időponthoz kötődik. Nem lett kész advent első vasárnapjára, de a várakozás első hetére azért igen.

A csoportokba sorolás világosabbá tesz pár dolgot. Egyrészt azt, hogy ezek egymással versengő feladatok, melyek prioritása eddig tudattalanul lett megítélve. 

Ami szembetűnő ebben a listában, hogy a gyerekek dolgai rengeteg időt igényelnek. Szerintem ebben minden anyatárssal egyezünk, sőt, a bevonódott apákkal is.

Az, hogy a gyerekek kiterjesztett agya vagyok, meglehetősen sok energiámat követeli, pedig ezzel eddig nem is számoltam. Csak azt észleltem, hogy emiatt olyan helyzetekbe tudok kerülni, hogy amikor azt hiszem, minden labda a levegőben van, mégis bármelyik gyerek (vagy az iskolája) képes gáncsot vetni az időzsonglőrködésemnek.

A projekt nem jelenik meg külön kategóriaként, a bevállalósabb sajátkezű megoldások csak a problémamegoldás egy fajtája nálam, ami bármely területen megjelenhet. 

A fontossági sorrendemben a lakás egyértelműen hátul kullog. Elnyomott helyzetéhez képest nincs is olyan rossz állapotban.

Az egyes témakörök további figyelmet is érdemelnek majd, már célzottabban tudok róluk gondolkodni, hogy nem egy nagy massza az egész.

A megfigyelésről való gondolkodás közben szinte mindig van aha-élményem. Segít, hogy tudjak fejlődni. 

Ha lenne kérdésetek, szívesen válaszolok, akár a facebook Lakásológus közösségben. Írhattok a lakasologus@gmail.com -ra is.