Hagymahéjak

Írtam már arról, hogy a szelektálási hadművelet nálunk többfordulós. Jó pár éve elkezdődött, és még mindig tart. Sőt! Most kezd igazán érdekessé válni.

Vannak olyan területek a lakásban, ahol már sikerült egész jól működő rendszert elérni. Például a kreatív eszközeink mennyisége a korai művészeti nevelésről írt könyveim (például az Alkotásra hangoló című színes-szagos cuki képeskönyv) miatt eléggé megnőtt. Értsd ez alatt, hogy még az ágy alatt is gyapjú volt. Nagy előrelépésként sikerült az alkotóeszközöket a nekik szánt fiókos szekrényekre korlátozni és feliratozva rendbe rakni. Máig emlékszem, hogyan haladtam fiókról fiókra a dolgok tengerében. Nem ment karikacsapásra. Főleg a megfelelő belső fiókrendszerezők megtalálása okozott fejtörést, ezeket többnyire az itthon fellelhető dobozokból tetriszeztem össze; hetekig a dobozgyűjteményt kerülgettük. 

Elégedettséggel töltött el, mikor végre minden szépen megtalálta a helyét.

Aztán egy év használat után ismét belenyúltam a rendszerbe. Rájöttem ugyanis, ha átpakolom „A” szekrény tartalmát „B”-be, amiből valamennyit szelektálok, a maradékot meg átmentem „C”-be, ahol valójában üresen (is) álltak fiókok, akkor meg tudom szűntetni az „A” szekrényt. És kérem, ez a duuurva. Amikor varázsütésre egyhónapi fáradozás után eltűnik egy bútor és megnő a tér.

 

Viszont ehhez arra van szükség, hogy bizonyos dolgok szükségességét a háztartásunkban megkérdőjelezzük. Akár olyanokét, amik évek óta velünk vannak. Akár olyat, amire valamikor büszke voltam, pl. építettem egy könyvespolcot [lányként!], amit azóta megszüntettünk. Vagy amit azért tartogattam, hogy milyen jó lesz majd egyszer... Csak az egyszer közben eljött és nem ahhoz a dologhoz nyúltam. A lényeg, hogy attól, hogy valami mindig is ott volt körülöttünk, nem biztos, hogy tényleg nálunk van a legjobb helyen, ha kihasználatlanul áll, vagy útban van. 

A Minimal Mom-ként hasító Dawn Madsen szokta mondani, hogy ami nincs, azzal nem kell törődni. Vagyis nem kell takarítani, mosogatni, rendben tartani, vigyázni rá. Nem emészti az energiáinkat. Persze nem olyan dolgokra gondolok, ami egyértelműen örömet okoznak, hanem olyanokra, amik feleslegesek (lehetnek). 

A kérdés az, hogy meg tudjuk-e lépni, hogy lehántunk egy újabb réteget arról a bizonyos képzeletbeli hagymáról.

Akkor, mikor azt hitted már, hogy elég dolgot selejteztél már. Amikor be van állva egy helyi rend. Annak érdekében, hogy az egész lakásban sikerüljön egy nagyobb fokú egyensúlyt megteremteni. Te képes lennél rá?