Egymásra tapadó hagymahéjak

A dolgoktól való megválás nálunk többfordulós. Hasonlíthatnánk az egymásra tapadó hagymahéjakhoz.  Többségünknek nem egyetlen  megváltó és véglegesen rendteremtő selejtezéssel kell számolnunk. Előbb a könnyen beazonosítható, idegesítő kacatoktól szabadulunk meg. Fellélegzünk, beáll egy könnyebben fenntartható állapot. Az a kérdés, hogy ebből a szelektált állapotból hogyan lehet tovább egyszerűsíteni.  

Azt hihetjük (tévesen), hogy az egyszerűsített állapotból nincs továbblépési lehetőség. Ha számba vesszük a dolgainkat, olyan tárgyakkal találkozunk, melyeket használunk, vagy amelyek legalábbis túlélték a korábbi szelektálásokat. 

Számtalanszor körbe néztem már a konyhában, csakhogy megállapítsam, hogy semmi kidobnivalót nem találok. Néha viszont beugrik, hogy mit lehetne még elengedni s ezáltal optimalizálni a térkihasználást.

A kép bal oldalán a korábbi status quo látható: a merő- és szedőkanalak a krumplinyomó társaságában szorongtak, épphogy csak elfértek. Mellettük kapott helyet a cuki csavarós diótörő. A dióaprításra használt szerkezetért egy vásárban jó pénzt fizettünk, sok évig szolgált minket. Csakhogy... idén egy még jobb diótörő költözött a fiókba. Ahogy az kell, egy be, egy ki alapon egy harmadik diótörő el is hagyta a fiókot. Az elmúlt hónapok tanulsága az volt, hogy az új eszköz olyan jól működott, hogy ez a korábbi legjobb a nyomába sem érhetett. Amikor rádöbbentem a kézműves diótörőnk feleslegességére, a következő pillanatban már az adományboltba készülő csomag díszes tagjává vált. Maga mögött hagyott a fiókban egy üres fadobozt, mely nélküle értelmét vesztette. Amint e tároló is elhagyta a fiókot, a szedőkanalak kényelmesebben tudtak elrendeződni, és megszűnt a fiók nyitását akadályozó rendetlenkedésük is. Korábban mérlegeltem már, hogy a szedőkanalak közül kellene-e selejteznem, hogy a fiókelakadást megelőzzem. Viszont ezek tényleg napi használatban voltak. Azért örültem meg ennek a megoldásnak, mert a csavaros diótörő elengedésével nem keletkezik hiány a konyha felszerelésében.

A fenti történet érdekessége, hogy azt gondoltam, a helyzeten már nincs javítanivaló. A saját gondolataim, elképzeléseim emeltek falat a további változás lehetősége elé. Veletek történt már hasonló?

A selejtezésről szóló böjti időszakunk végéhez érkeztünk. Húsvét után majd más vizekre evezünk.  Még sok mesélnivalóm volna a szelektálásról, így biztosan visszaevickélünk majd ehhez a témához is - főleg, ha írtok [lakasologus@gmail.com], szóltok vagy füstjelekkel jelzitek, hogy szeretnétek még hallani róla.