Uzsonna

Kaptam egy kérdést:

„Írhatnál egy olyan cikket is, ha van kedved, 

hogy hogyan lehet tervezni több iskolásnak való tízórai készítést. 

Éppen ezen agyalok, még nem állt be egy jól működő rendszer...”

Hú, köszi a kérdést. A gyerekeim szerint nem én vagyok az uzsonnakirálynő, de azért végiggondolom a problémát.

Több kiemelkedő pontot látok: a mibe, mikor, mit, és végül, hogy ki.

Az első, hogy mibe csomagolunk. Mivel nálunk többször előfordult, hogy az uzsonnásdoboz, textilszalvéta bent maradt a suliban/táska alján/egyéb nem ismert helyen (ez a gyerekek sara), illetve nem mostam ki/mosogattam el őket (ez az én saram), ezért arra jutottam, hogy jó, ha van ezekből több, többfajta variációban. Aki nálunk pedánsabb, arra ez nem vonatkozik, de ő lehet, hogy nem is olvassa ezt a blogot :).

Uzsonnásdoboz, textilzsákok, tépőzáras mosható szalvéta - hogy legyen mibe csomagolni

Sok mindenbe lehet csomagolni: papírszalvétába, papírzacskóba, nejlonzacsiba (bár tudom, hogy bevallani se szabad, hogy használunk még ilyet a pékáru vásárláskor), műanyagdobozba, mosható szalvétába (ezek közt nagyon menők vannak, csak jó drágák, viszont nem nehéz megvarrni őket) stb.

A második, hogy mikor. Nálunk a legjellemzőbb a reggeli, indulás előtti uzsonnakészítés. A nyugis az volna, ha előző este lehetne csomagolni. Csak akkor az előbbi kérdésre adott válaszaink egy része nem működik, mivel a szendvicset leginkább frissentartó fóliába kellene csomagolni, az meg eléggé környezetszennyező, vagy mindenképp szükséges a nejlonzacsi, hogy az uzsinak ne legyen hűtőszaga. Az előző nap összekészített uzsonna akkor a legvalószínűbb, ha olyan estebéd van, amit nagyon szeretnek, például derelye, vagy joghurtot és/vagy gyümölcsöt választanak és abból dobozba raknak maguknak másnapra. Ha valakinek van jobb ötlete, az esti uzsonnakészítésre, kérem, írja meg.

A harmadik - talán ez a főkérdés - a mit. Amit magamnak raknék, attól a gyerekek biztos kitérnének a hitükből, amit meg ők választanának, (ha a kérdés teljesen rájuk lenne bízva,) azt a cukortartalma miatt helyteleníteném. Kikérdeztem őket, mit hajlandóak megenni, és a vétójogot fenntartva megállapodtunk bizonyos uzsonnalehetőségekben (kolbászos kifli, szalámis zsemle, vajaskenyér). Az ezekhez szükséges alapanyagokat igyekszem biztosítani (a bevásárlólistán ezek a tételek állandóan szerepelnek). Itt a nehézség abból adódik, ha elfogy a friss kenyér reggelre. Erre a következő vészforgatókönyveket dolgoztam ki:

• A fagyasztóban szokott lenni friss zsemle vagy kifli. Azt már megtanultam, hogy ne papírzacskóban fagyasszam ezeket, mert akkor havas íze lesz felolvasztás után (bloah - mondanák az ivadékok). 
• A másik megoldás a félkészre elősütött zsemle, amit ébredés után szoktam a sütőbe vágni. 
• A harmadik lehetőség, hogy a kicsit száraz kenyeret vajjal megpirítom szendvicssütőben. Ehhez kell olyan jelölt, aki szereti ezt a fajta ennivalót.
• Negyedik lehetőség, hogy gyorsan elkészíthető meleg ételt visznek magukkal: palacsintát, zabkását, tejbedarát, amit úgyis kapnak reggelire.

A negyedik kérdés a ki készíti. Itt is több lehetőség van: anya, apa, az uzsonnát elfogyasztó maga, a büfés néni, a konyhás néni (ez utóbbi kettőt anyagilag kompenzálni kell, és a fenti teljes értekezés figyelmen kívül hagyható).

A legfontosabb: igen, előfordult már, hogy itthon hagyták az uzsonnát és még életben vannak :)