Óvodakezdés 3. | Elengedés

A kézműveskedés több lehet annál, mint hogy elkészítünk valamit, amire szükség van. A hosszas szöszmötölés, a monoton kézimunka lehetőséget ad a gondolkodásra, érzésre, saját magunkkal való együttlétre. Persze ehhez kell, hogy a kisgyerekek aludjanak, vagy valaki más vigyázzon rájuk, mert a háttérben síró, megvaduló gyerekek mellett a varrást is nehéz elvégezni, elmélyülni meg lehetetlenség.

 

Ennél a projektnél megtapasztaltam a kézműveskedés felemelő voltát, és azt is, hogy csak akkor érdemes ilyen dolgokkal foglalkozni, ha nincs más, konkuráló, azonnali választ váró feladat. Azaz nem egy ülésben készült el az óvodai fektetőre a lepedő, hanem a Luca székéhez hasonló gyorsasággal.

Az óvodától kapott feladat az volt, hogy a lepedő akkora legyen, mint a fektető. Ezeket az ágyakat rakásolva tárolják, a lábaknál ezért a lepedő sarkát le kellett nyesni, és gumival ellátni.

Az úgy volt kéremszépen, hogy nagyon megtetszett az a helyi zero waste csoportban felajánlott rózsaszín lepedő, amit az előző bejegyzésben is említettem. Steppelt és más színnel szegett volt, látszott rajta, hogy valaki szakértelemmel és odaadással készítette. Igen! Ilyet szerettem volna a fiamnak. Csak pont nem rózsaszínt.

Volt itthon egy fakó halványsárga (önmagában ronda), de nagyon jó anyagból készült flanel gumis lepedő. Aztán mondta a nagynéném, hogy kukkantsak bele egy zsákba, ahol a megtért gyűjtögető kiselejtezett hálóingjei lapultak. Onnan húztam ki ezt a holdas-csillagos Sweet dreams! feliratú vastagabb pólóanyagból készült gyöngyszemet: 

A halványsárga a fehér alapon világoskék-sárga mintával szerintem már elég jó kombináció

A terv az volt, hogy a két anyagot kombinálva létrejöjjön a pihe-puha lepedő. Írom a tapasztalatokat. 

Kezdjük a gyakorlatias tanulságokkal. A pólóanyaggal nagyon nehéz bánni mezei varrógéppel. Ráncosodik, nyúlik, berántja a cérnát, úgyhogy minden egyes szálat helyére kellett cibálni, így csak egyik irányba varrtam végig sávonként. Viszont így is elég sokáig tartott tízszer átmenni keresztbe az anyagon. 

Látszik a képen, hogy bármennyire is igyekeztem, csak csálén sikerült felvarrni a nyúlós anyagot a másikra. A szegéssel viszont elég jól sikerült később kompenzálni ezt a bibit.

A vasaló többször kihúzott a csávából ebben a projektben. Első körben azt sikerült tisztázni a vasalás révén, hogy mindenütt leküzdöttük a ráncosodás problémáját. 

A beszegésnél is nagyon jól jött, hogy előre levasaltam a levarrandó hajtást.

A felesleges anyagot úgy sikerült egyenesre vágni, hogy egy jó hosszú egyenes lécet (maradék laminált padlólapot) fektettem az anyagra, és ennek mentén vágtam végig.

A ferde sarok kialakításánál ügyelni kellett arra, hogy minden felesleges plusz anyag ki legyen vágva a szegés alól.

Végül jöjjön a lelki tanulság. Nem szeretnék senkit áltatni, felmerült bennem a projekt során, hogy minek bonyolítom a saját dolgomat, miért szaladok át tízszer keresztbe a lepedőn. Aztán felderengett bennem egy régi irodalmi emlék, amiben valaki valamit hímez és szíve minden szeretetét öltögeti bele a készülő ruhadarabba. Na, megkérdeztem Google barátomat, mi is lehet ez, mire kibökte, hogy a Kincskereső kisködmönben Gergő szűcs apja tett valami hasonlót. Utólag meg is borzongtam, mert igen nyomasztónak találtam anno ezt a kötelező olvasmányt (is). Minden esetre nekem is az érzésem volt, hogy minden öltéssel azt varrom bele a lepedőbe, szeretlek. Mert ugyebár az óvodakezdés nem csak a gyerekeknek nehéz. Úgy van ez a fránya kötődés kitalálva, hogy a szülőnek is fájjon az elszakadás. Akkor is, ha már egyszer gyakoroltuk az elválást a bölcsődében. Most új intézmény, új környezet, új reggeli elválások sora következik. Na, a kézimunkázás erre a fájdalomra volt gyógyír. Megnyugtatott az a tudat, hogy adok a gyerekkel valamit, ami segít majd neki. El is mondtam neki, hogy ha majd ott fekszik az óvodában a lepedőn, és nézegeti a lepedőt, akkor minden öltés, amit lát, azt jelenti, hogy szeretem. Tudtam, hogy neki fontosak a kimondott szavak, nekem meg fontos, hogy kézzelfogható dolgokkal fejezzem ki a gondoskodásomat. Ez a két dolog találkozott és öltött testet ebben a lepedőben:

A lepedő néha csak olyan textildarab, mely kellemesebbé teszi a fekvést. Néha meg valami ennél több:  egy darabka otthon, nyunyóka, hamuba sült pogácsa a nagyvilágba való elinduláshoz...