Esti rutin

 Azon szerencsések közé tartozom, akiknek gépek segítik a háztartás-vezetést. Otthonunk anyagcseréjének működtetése (és az időbeosztásom) nagyban függ ezektől a gépektől. 

Viszont időt kell szakítani a gépszolgák irányítására. Nem az indítógomb megnyomásának idejére gondolok, hanem a kipakolásra-bepakolásra, géptisztításra stb. Sokszor jártam már úgy, hogy este lefekvés előtt jutott eszembe, hogy a mosógépben még ruhák várnak a teregetésre. Elég lehangoló felfedezés.

Régebben az volt az elvem, hogy csak akkor indítom be a mosogatógépet, ha megtelt. Azóta ráeszméltem, hogy ha este nem indítjuk el a gépet, mert nincs csurig, akkor másnap reggel fáziskésésbe kerülhetünk. Akkor jár a gép, amikor az edényeket be kellene pakolnunk. 

A másik hasonló helyzet, amikor a nap végén holtfáradtan ágyba roskadunk, s emiatt a készülék nem lesz se bepakolva, se beindítva. 

„Keresd a ritmust!” - cseng a fülembe. Ezt javasolja a sokat látott, de már kissé szenilis gőzmozdony a fiatal dízelmozdonynak, akinek egy ósdi fagyiskocsi működtetését kell elsajátítania. Noha elsőszülöttem már rég kinőtt a Chuggington mese rajongótáborából, én még az egykor rogyásra nézett rajzfilmből inspirálódva keresem a gépekkel az összhangot. 

Karcsúsított, 44,5 cm keskeny mosogatógép-szolgánk

Éjszakára beindítom a mosogatógépet. Ha nem telne meg a vacsora étkészletével (ami manapság már ritkán fordul elő), akkor keresek bele még valamit: fogmosópoharat a fürdőszobából, vizespoharat az ágyak feletti polcokról, teáskannát, komposztosedényt, vagy akár duplót. Szebben megtisztítja ezeket, mintha kézzel mosogatnánk.

Nálatok része az esti rendrakásnak a mosogatás vagy a mosogatógép-beindítás?