Gyerekmagasság

A Montessori-pedagógia egyik alapelve, hogy segítsük a gyermekeket, hogy egyedül meg tudják oldani a dolgokat. Oké. Ez azt jelenti, hogy ha azt szeretnénk, hogy a gyerekeink önállóak legyenek, akkor a környezetnek támogatnia kell az önállóságot.

Vegyük ezt az elvet és tegyük mellé a lakberendezési szokásokat, fogásokat. A lakás alapvetően felnőtt testméretekhez igazodik (nézzük meg az étkezőasztal vagy a villanykapcsolók magasságát). A konyhában a felső szekrényben tárolt poharak rögtön áthúzzák az önállóság segítsenek elvét - kivéve, ha a gyerekek pultra mászásának fejlesztése is a terveink közt volt.

Ha a fiókvasalatok elég erősek és a konyhaszekrény-elem a falhoz lett rögzítve, akár fiókban is tarthatjuk a tányérokat, de csak ütközéscsillapítós fiókkal próbálkozzunk, különben az étkészletünk bánhatja.

A Montessori-pedagógia elveit követve, ha azt szeretnénk, hogy a gyermekeink egyedül megterítsenek, olyan helyen kell tartanunk az étkészletet, ahol elérik. Nem gyerekzáras szekrényajtók mögött.

Amikor lakberendezünk, az étkészletet általában a felnőtteknek kényelmes magasságban helyezzük el. Óvjuk a gyerek suta kezecskéitől, majd egyesével adogatjuk nekik, hogy megtanulják, mi a törékeny, és hogyan kell rá vigyázni. 

Pakolós korban az alacsonyra helyezett dolgok felügyelet nélkül nem hagyhatók.

Szerintetek a Lusta Zseni hogyan állna a kérdéshez? Mi az energiahatékonyabb? A gyerekekkel teríttetni és megtanítani nekik, hogy hogyan kell és bevállalni a töréskárt? Vagy elpakolni magasba a törtékeny holmit, és magunkra vállalni az asztalterítést, mosogatógéppakolást amíg a gyerekek nagyobbak nem lesznek?