Lusta zseni alapelvek: Tedd fel a varázskérdést!

Átugrunk egyet a Lusta Zseni alapelvekből, de visszatérünk majd rá később más kontextusban. Így rögtön a varázskérdésnél találjuk magunkat. Így hangzik:

Mit tehetek most, hogy könnyebbé tegyem az életemet később?

A Kendra Adachi által emlegetett egyik példa az szokott lenni, hogy ha nagyon rohanós délután-este elé néz, és mondjuk tészta lesz vacsorára, akkor odakészíti a lábos hideg vizet a tűzhelyre, hogy hazaérve csak alá kelljen gyújtania.

Nekem az a példa jutott eszembe, hogy ha észreveszem, hogy a gyerekeknek le fog járni/lejárt a személyi igazolványa, akkor a szülői hozzájáruló nyilatkozatot az új igazolvány igényléséhez előre megírjuk, tanúztatjuk anélkül, hogy a dátum ki lenne töltve. Az iratok cseréjénél ugyanis arra szoktam gondolni, hogy legyen időpont, és az időpontra ott legyünk a megfelelő gyermek társaságában. A régi iratokat is viszem magammal. Az évek során azt is megtanultam a saját káromon, hogy szülőtársi hozzájárulásra is szükség lesz. Azt azonban ismételten elfelejtettem, és már többször megjártam, hogy tanúk is kellenek a nyilatkozathoz. Elég nehéz ugyanis a reggeli hajrában két tanút előkeríteni, akik a magától értetődőt alátámasztják, mégpedig, hogy a házastársam is támogatja, hogy a gyerekeinknek érvényes iratai legyenek.

Tehát, próbálunk előre látni az időben és olyan dolgokat tenni, amikért a jövőbeli énünk hálás lesz.

Időutazást végzünk gondolatban. Ha nehéz előrelátón megjósolni, mi várható, akkor induljunk ki a múltból. Ha ez is nehéz, a jelent figyeljük. Azonosítsuk be, hogy mik a nehéz helyzetek, melyeken jó lenne változtatni. 

Nálunk mostanában az este fél hat a kiborulós időszak gyerekfronton. Oké, megvan a fájó pont. Az biztos, hogy könnyebb átvészelni az estét, ha a tökfáradt gyerekek mellett nem kell még vacsorát is készíteni, teríteni, rendet rakni. Minden nyereség, amit előre tudok hozni időben, hogy a saját két kezemet szabaddá tegyem a közös esti étkezés előtti nehéz időszakra. Ha a meleg vacsora készen van, az étkezőasztal üres és a teríték tiszta, nyert ügyem van. Ha mindez nem sikerül, akkor legalább kenyér legyen otthon.

Az is nehéz, ha a gyerekek fektetésekor vagy az után jövök rá, hogy a mosógépben még kiakasztásra vár a ruha. Vagy, ami még rosszabb, hogy a szárító még roskadozik s le kell szedni, hogy kiakaszthassam az újabb mosást. Jövőbeli énem megköszöni, ha nem indítok ellene este mosási merényletet. Thankyouverymuch.

Ahogy keresem a példákat, arra jutok, hogy kis dolgokon érdemes gondolkodni. 

Persze felmerülhet benned, kedves olvasó, hogy ez a varázskérdés nem a túltervezés irányába visz-e el bennünket. Ha így érzel, akkor valószínűleg nem ugyanabban a helyzetben vagyunk. Itt inkább arról van szó, hogy az állandó tűzoltás helyett tudunk-e egy kicsit előre gondolkodni és saját helyzetünkön ezáltal könnyíteni.

Ti milyen válaszokat adtok a Lusta zseni varázskérdésére?