Just do it!

Azokról a helyzetekről szól ez a bejegyzés, amikor a (tervezgetéssel vegyes) halogatás helyett csinálni kell a dolgokat. A kivitelezés közben jövünk ugyanis rá, hogy helyes volt-e az elképzelésünk. A tettek közelebb visznek a lezáráshoz, illetve a továbbgondoláshoz. Írom a példákat.

Dana K. White gondolatával kezdem. Van egy pólója, amin az a felirat „Action over intention” vagyis cselekvés tervezgetés helyett.  Sokszor hallottam tőle kérdezz-felelek (Q&A) videóiban, hogy nagyon szereti a dobozokat. Régebben félrerakta ezeket, mondván, jó lesz majd valamit tárolni bennük. Aztán hozott egy döntést, hogy ha van egy szuper doboza,  csak akkor tarthatja meg, ha tényleg tud tárolni benne valamit. Vagyis azonnal a) találni kell valamit, ami kényelmesen belefér, és aminek szüksége van egy tárolóra b) meg kell győződni arról, hogy a doboz passzol-e a neki szánt helyre. Tehát odaviszi, kipróbálja és meggyőződik róla, hogy jó-e. Mert sokszor kiderül, hogy a doboz túl kicsi a tárolandó cuccoknak vagy túl nagy a rendelkezésre álló helyhez képest. Ha nem  talál helyet a cuki doboznak, akkor elengedi, nincs dobozkollekciója. 

Az átlátszó doboztól nem akartam megválni. A kicsiknek való vastag ceruzák kerültek bele. A ceruzák csak egy szalaggal átkötve voltak a karácsonyi csomagban. Örültem, mikor egy másik családtag zoknijainak dobozát megkaphatták. Optimális, hogy átlátszó.

A másik példa saját, a karácsonyi ajándékozáshoz kapcsolódik. Idén annyi minden zajlott párhuzamosan betegséggel megspékelve, hogy csak 24-én jutottam az ajándékok becsomagolásáig. Na, ez nem volt szerencsés. A csomagok akkor jók, ha kerekek. Nem formára, csak átgondoltságra. Arra jöttem rá, hogy az ötletek könnyebben jönnek és a csomagok jobban összeállnak, ha a valóságban rakom őket, mintha fejben tervezgetem. Tisztára, mint az alsós matekozásnál: könnyebb megoldani egy példát a gyerekeknek, ha kirakjuk valamiből, mintha fejben kellene elvégezni. Sokszor ugyanis az történik, hogy ugyanazt az ötletet ismételgetem fejben, hogy el ne felejtsem. Sok megajándékozott van a cqsaládban, így ahhoz, hogy mindenki kapjon olyat, aminek örülni is fog, már az kell, hogy a csomagokat magam előtt lássam alakulni. Ha nem köti le mentális kapacitásaimat, hogy elképzelem az ajándékokat, jobban tudok velük műveleteket végezni, plusz ötletek jutnak eszembe. De ehhez idő kell, csomagonként legalább 3 óra, de jobb 1 nap, amikor a napi teendők mellett tudok rajta gondolkodni, alakítgatni. Veletek is hasonlóképp van vagy csak én müködöm így?

Persze a cselekedj halogatás helyett elv nem működik az élet minden területén. Vannak olyan fáradságos és hosszadalmas feladatok, amelyekhez másfajta hozzáállás szükséges. Ahol jobban járunk, ha kicsit gondolkozunk ahelyett, hogy beleugranánk a nagy csinálásba.

Nektek vannak hasonló tapasztalataitok?

Keddenként és péntekenként 10 órakor érdemes visszanézni új tartalmakért. Ha szeretnél emlékeztetőket, kövesd a Lakásológus lapját a facebookon. Ha szeretnél beszélgetni ezekről a dolgokról, csatlakozz a Lakásológus közösségünkhöz. Ha gondod lenne a belépéssel, vagy kérdésed lenne, írj a lakasologus@gmail.com-ra.