Elég jó anya, elég jó háztartásvezetés

 Az „elég jó anya” fogalma a fejlődéslélektanban azt jelenti, hogy a gyermek fejlődését jó mederben tartó anyai viselkedés nem szolgálja ki teljes mértékben az utód igényeit. Vannak minimumkövetelmények a fejlődésben, amiknek eleget kell tenni, de nem szükséges lehozni a csillagokat. Donald Winnicott 1953-as Playing and Reality (Játszás és valóság) könyvében használja az „elég jó anya” kifejezést, és arra utal vele, hogy meglepő módon a gyermekek profitálnak abból, ha (számukra megküzdhető mértékű) frusztráció éri őket. Tehát nem kell tökéletesnek lenni, elégséges „elég jónak”  lenni.

Idén találkoztam egy hasonló fogalommal. A Get Organized HQ Virtual 2022 online konferencián Taylor Flanery beszélt erről When Good Enough is Good Enough című előadásában. (Kerestem de, nem találtam tőle hasonló ingyenes tartalmat a neten, úgyhogy most elmesélem emlékezetből). Arról beszélt, hogy érdemes elgondolkoznunk rajta, hogy mi az az elégséges takarítás, ami mellett jól érezzük magunkat. Neki például lényeges, hogy ne masírozzanak a hangyák a konyhájában. Vagy fontos, hogy mindig legyen minden családtagnak tiszta zoknija. Ezek mentén tervez, hogy nehogy olyan krízishelyzetek forduljanak elő, amikor minden mást el kell dobni, mert rovart kell írtani vagy alsóneműt mosni, ne adj Isten, mikróban szárítani... Ebből a szemszögből a házimunka nem büntetés, hanem a saját ép elménk megőrzésének eszköze. Azokat a helyzeteket kell megvizsgálni, amik idegességet okoznak. Ezekkel érdemes foglalkozni. Például ha ismételten előfordul, hogy hazaértünkkor, amikor már mindenki éhes és harapós, gyorsan kellene ételt varázsolni, de nem tudunk, mert koszosak az edények, akkor ez egy olyan fájó pontja a háztartásnak, amire gyógyírt kell találni.

Hallgatok egy minimalistát, aki arról beszél, milyen szokások változtatták meg az életét. A hármas pont az, hogy sose fekszik le úgy, hogy ne takarította volna ki a konyháját. Azt mondja, szereti a tisztaságot. Hm. Jó érzés arra ébrednie, hogy rend van. Oké. Mégsem értek vele tökéletesen egyet. Szerintem akkor sincs baj, ha beájulunk az ágyba és másnap reggel állunk neki a káosz eltakarításának. Az elég jó háztartásvezetés elvével élve azt kell megvizsgálnunk, hogy tudunk-e aludni úgy, hogy a konyha rendetlen, illetve a reggeli készülődést megakadályozza-e a rendetlenség. Mikor van több időnk elrámolni, takarítani? Mikor van több erőnk, motivációnk rá? Egyénileg találjuk meg a saját megoldásainkat. Attól, hogy az abszolút jónak tűnő megoldás az esti elrámolás és takarítás, lehet, hogy nálunk nem ez lesz a nyerő. Lehet félutas megoldás is, hogy az edényeket leöblítjük, hogy ne száradjon rá a maszat, a többi feladat meg másnapra marad. 

Néha nem látjuk a fától az erdőt. A saját prioritásainkra figyeljünk, ne arra, amit jóanyánk, az internet vagy a szomszédnéni sulykol(t). Akkor elég jó a háztartásvezetés, ha működtethető és nekünk nyugis.