Kell egy rend-szer

Felnőve nem emlékszem, hogy láttam olyan családot, akinek nehézséget okozott a mindennapos háztartási feladatok elvégzése. Talán ezért is gondoltam, hogy nekem is menni fog.  Elvileg úgy növünk fel (itt a Google-lel nem vagyunk egy hullámhosszon, mert azt hiszi, hogy a „növünk”-et hosszú „ő”-vel kell írni...),  hogy megtanuljuk, hogyan rakjunk rendet magunk után, hogyan főzzünk, hogyan vásároljunk be. És tényleg, a szüleim és nagyszüleim türelmesen vezetve és a gyakorlást megengedve tanítottak ezekre a feladatokra. Mégis összecsúsznak néha a dolgok, szétszalad a lakás. És akkor még csak a külső szemlélőként megfigyelhető dolgokról beszéltem, az érzelmi és gondolati síkon zajló  belső csatáról nem is szóltam.

Ezért is írtam az előző bejegyzésekben arról, hogy el kell vállalni a feladatokat.

Nagyon sok múlik azon, hogy milyen feladatokat látunk elvégzendőnek. Az interneten több cleanfluencer, vagyis takarítási-rendrakási témában utazó influenszer tevékenykedik, és lelkesen buzdítja a követőket, hogy takarítsanak úgy, ahogy neki működik. Én is próbáltam már mások rendszerét magamévá tenni, de mindig lemaradtam egy idő után. Nem tudtam velük lépést tartani. Éppen ezért a próbálkozós módszert ajánlom, azaz kísérletezzünk, hogy milyen feladatok elvégzése kritikus a saját otthonunkban, és mikorra tudjuk időzíteni ezek elvégzését. Mi az, ami kritikus és mi az a befektetett munka, ami a legjobban megtérül? Ebbe az irányba folytatjuk a gondolkodást a következő alkalommal.