Tervezési gyakorlat

Babaházzal játszottunk a múltkorában. Persze nem én voltam a játék főszereplője ezért csak a kispadról figyeltem a történéseket. Közben igyekeztem felmérni, miből és hogyan lehetne élhető teret kialakítani. 

A legelső kérdés az volt, hány helyiségünk van és milyen funkciókra van szükségünk. A hatalmas házban összesen csak öt helyiség volt, ebből is csak két átjárásmentes szoba, ahol nem volt padlószőnyeg. Sherlock Holmes módjára próbáltam kideríteni, kiknek is rendeznénk be a házat - egy kisebbfajta tornádót követő helyreállítás során a bútorzatból próbáltunk a lakókra következtetni. Pár hangsúlyosan jelentéssel bíró darabot találtunk: zongorát (nem kis pianínót!), franciaágyat, hintalovat, többszemélyes étkezőasztalt. Zenész, de legalábbis zenekedvelő kisgyermekes családnak próbáltam tehát kigondolni a legjobb elrendezést.

A következő kérdés az volt, mely funkciók érdemelnek külön helyiséget ebben a házban (lásd az open plan lakóterek kihívásait). A helyiségek száma és mérete adott volt, faláthelyezést nem végezhettünk :).

Tehát három szintünk volt. A tetőtér egylégterű volt (arról a tényről most feledkezzünk meg, hogy a tetőt leemeltük a játék kedvéért és a tetőn nem voltak tetősíkablakok, mondjuk azt, hogy ezek helyét még mi határozhattuk meg). Az alsó két szinten egy-egy nagyobb és egy-egy kisebb helyiség várta a helyreállítást. A nagyobb helyiségekben kaptak helyet a lépcsők, de a lépcső mindig a hátsó, lakberendezési szempontból értékes ablaktalan fal előtt közvetlenül helyezkedett el, rengeteg helyet elvéve. Az ablakok igen nagyok voltak, szinte lehetetlenné tették az ablakos falakra történő tervezést, például emiatt a kandallót sem sikerült optimálisan elhelyezni.

Mivel a játék főszereplője egy idő után más vizekre evezett, enyém maradt a házikó elpakolása, ami egyben lehetővé tette a kedvem szerinti berendezést is. Első próbálkozásként arra jutottam, hogy a földszinten kapjon helyet a konyhával egylégterű étkező és a szülői háló. Az első emeletre került a kandallós, tévés nappali vagy dolgozó, tanuló sarok és a vécés, zuhanyzós fürdő (a forgószél után nem találtunk kádat). A tetőtérben kapott helyet a zeneszoba és a gyerek(ek) birodalma. Ti hogy rendeztétek volna be a házat? 

A berendezéstervezési gyakorlat során végig az motoszkált a fejemben, hogy jó lenne ismerni az ottélők igényeit, hogy azokra válaszolva történhessen meg a térkiosztás kitalálása. Kompromisszumok megkötésére azért volt szükség, mert a ház alaprajzát nem tudtuk átvariálni. Ugyanakkor számos kérdés felvetődött. 

- Milyen kicsik a gyerekek? A szülői háló lehet-e a gyerekek alvóhelyétől távol?

- Ki a zenész a családban és mennyi nyugodt gyakorlásra van szüksége? A család többi tagjának vannak-e olyan igényei, melyekkel ellentétes a zongorázás (például kisgyermek próbál-e aludni délutánonként)? 

- Hogyan tölti a család a szabadidejét? Tévéznek-e közösen? 

- Van-e szüksége bárkinek számítógépes tanuló- vagy dolgozóhelyre? stb.

Fontos ismerni az igényeket. Ha magunknak keresünk lakást vagy házat, vagy a meglévő lakóterünket szeretnénk optimalizálni, tisztában kell lennünk saját szokásainkkal, preferenciáinkkal. Ha másnak tervezünk, ki kell kérdezni őket arról, mit szeretnének. Nem steril hoteleket rendezünk be, hanem élhető, az ottlakókat szolgáló otthonokat próbálunk teremteni. Ti tisztában vagytok vele, hogy milyen igényeitek vannak az otthonotokkal kapcsolatban?