Határidős nyomás

Akár hihető, akár nem, a családanyáknak is vannak határidős teendői 😊 – egyrészt a gyerekek mindennapos menedzselése folytán, másrészt, velünk is előfordul, hogy nagyobb lélegzetvételű dologra adjuk a fejünket, például lakásfelújítást vezénylünk. Ennek kapcsán előfordulnak olyan feladatok, ahol jobban oda kell figyelni, nem lehet – vagy nekem nem megy – csak úgy a homokozó széléről futtában, telefonról elintézni. Vannak dolgok, amiket szeretek nyugiban végiggondolni, megvalósítani. Ilyenek a számítógép mellett végzett nagyobb odafigyelést igénylő tevékenységek. Aztán ide tartozik az építkezésnek az a fajtája, amit magam is meg tudok alkotni, de amibe jobb, ha nem tapicskolnak bele: aljzatkiegyenlítőzés, csiszolás, fűrészelés, bútorfestés.

Ide venném a varrást is. Viszont, amikor a gyerekekkel vagyok, akkor ezek általában halasztódnak arra a bizonyos nyugis időre, amikor majd koncentráltan tudok foglalkozni velük, amikor a nagyok nincsenek itthon, a pici meg alszik. A feszültség forrása az szokott lenni, hogy a teendők egyre csak halasztódnak, miközben már lépni kellene velük, mert az iskola, a bölcsőde, a cserkészet vagy a festő várja a választ, a döntést, a pénzt vagy az építőanyagot. Veletek is előfordul, hogy a gyerekekkel töltött idő alatt az elvégzendő feladatokon agyaltok, és feszít, hogy nem tudtok velük haladni?

Itt a megoldás többnyire az, hogy mikor már belül nagyon feszítenek az elintézendő dolgok, akkor valahonnan lesz egy kis nyugis időm vagy teremtek/kapok egy kis nyugis időt, és egyszerűen letudom a feladatokat. Éppúgy, mint ahogy iskolás koromban az volt a tapasztalatom, hogy a vizsgaszorongás legjobb ellenszere a tanulás volt. Családanyaként viszont annyi változott, hogy míg a tanárok dolgozatait így is, úgy is meg kellett írni, felnőttként feltehetem már magamnak azt a kérdést: muszáj-e mindent megcsinálni az eltervezettek közül. Persze, van, amit muszáj. De van olyan is, amit egyszerűen nem akkor, nem úgy, és főleg nem nekem kell megcsinálni végül. Viszont ez utóbbi esetben az a bónusz, hogy az én feszültségem is elmúlik a feladat megszűnésével. Vannak tapasztalataitok arról, hogy egy dolgot sikerült sokkal hamarabb vagy egész másképp megoldani, mint ahogy eredetileg hittétek?