Cucctalanítás felújítás idejére

A lakásfelújításnak vannak fokozatai. Vannak olyan javítások, melyek mellett eszünkbe se jutna kiköltözni, és vannak olyan munkák is, ahol a mesterek is felteszik a kérdést, hogy bent marad-e a család. Alkalmazkodást kíván a bentlakóktól, de a mesterektől is, ha nem adjuk át nekik teljesen a terepet. A kérdés, hogy elegendő életteret tudunk-e magunknak biztosítani, miközben felvonulási területté, szerszám- és építőanyagraktárrá és munkaterületté válik a lakás (egy része).

Amikor a felújításunkat terveztük, hamar felmértük, hogy a cuccmennyiséget drasztikusan csökkenteni kell. Tudtuk, hogy a munkálatok azzal kezdődnek majd, hogy kibontjuk a mennyezetet az előszoba és a konyha-étkező-nappali felett. Ezzel csak annyi volt a bökkenő, hogy ezen a részen korábban jelentős méretű kispadlás húzódott meg. 

Az első feladat az volt, hogy ezt a kizárólag tárolóként funkcionáló padlást le kellett üríteni. Nagyobb cselendzs volt, mint előre sejtettem. Volt a közelünkben egy adománybolt, ahova jó sok mindent elvittem. Hétfőnként és péntekenként vettek be egyszerre legfeljebb két zsákot. Első látásra úgy tűnhet, ez a korlátozás akadályozta a selejtezést. Valójában keretek közé szorított, ritmust adott a szelektálásnak. Tudtam, ha hétfő vagy péntek van, két zsák motyóval indulnom kell.

Voltak olyan dolgaink, amiktől azért tudtunk megválni, mert megtaláltuk azt a valakit, akinek szüksége volt rá. A tukmálás helyett erre sokkal kifinomultabb eljárást találtunk: az eladást. Azáltal, hogy valaki hajlandó volt megvenni valamit, sejtettük, hogy nem a szemétdombra szánja, és ez önmagában segített a dolgainktól való megválásban. Az internet - ezen belül is a jofogas.hu - pedig hozzásegített a vevők megtalálásához.

Mi ugyan nem költöztünk ki a lakásból, de a megtartani vágyott dolgaink jelentős részének el kellett hagynia a terepet. Szerencsére ezek a tárgyaink meghúzhatták magukat kedves ismerőseink használaton kívül álló lakásaiban (a többesszám két célingatlant fed). Itt az volt a kérdés, hogy mi az, ami nem túl nehéz ahhoz, hogy átcuccoljuk, de jelentős helyet szabadít fel a munkálatok számára és hónapokra nélkülözni tudjuk.

A könyvtárunk többszöri szelektálás után is meglehetősen nagy maradt. Sógornőmék költözési praktikáját vetettük be a könyvekkel kapcsolatban: dobozolás helyett fóliáztuk őket. Egyszerű háztartási folpack frissentartó fóliát vásároltunk a legközelebbi boltban. Kezelhető mennyiségű, hasonló méretű könyvkupacot tekertünk be vele többször, előbb az egyik, majd rá merőlegesen a másik irányból. Így nem egyesével kellett a könyveket rámolni és attól sem kellett félni, hogy porosak, nedvesek lesznek.  

Visszatekintve a felújítás megkezdésének csúszása tette lehetővé a kapkodásmentes felkészülést. Hónapokra volt szükség, hogy a fent leírt lakás-detox megtörténjen. Nem csak arról van szó, hogy a pakolásra fordítható fizikai erő véges, hanem arról is, hogy sok döntést kell meghozni egy ilyen jelentős mértékű szelektálás során. A holmikhoz emlékek, szándékok, vágyak, álmok is tapadnak és ezek elengedésén is dolgozunk, mikor a tárgyainktól megválunk.

Végeredményben a travel light (vagyis a kevés holmival könnyedén utazás) filozófiáját alkalmaztuk a lakásfelújításra is. Ha kevés a kerülgetni, pakolni, rendszerezni való holmid, könnyebben veszed a nehézségeket. Volt már nektek is hasonló élményetek?