Szokáshoz a lakberendezést és ne fordítva

Krivarics Ditta egy gondolata indította el az alábbi töprengésemet. Ditta a TárolásTan című online tanfolyamán azt mondta, a szokásainkhoz alakítsuk a tárolást és ne fordítva. (Kerestem, hogy máshol is leírta-e ezt a gondolatot, de így nem találtam meg sem az Otthonkommandó blogbejegyzései közt, sem a Régi házból új otthon című könyvében, pedig mindkét helyen ír a tárolásról.)

Szokásainkhoz alkalmazkodjon a tárolás és ne a tároláshoz alkalmazkodjunk? Mit is jelent ez? A gyakorlati példám hozzá banális, de mindennapi bosszúság forrása volt eddig. Adott egy fürdőszobaszekrény, amiben tartjuk a fogkeféket, fogkrémet, szájvizet. Fel kellett újítani a szekrényt, mert több helyen felázott. Anyukám segített benne. Visszacsiszol, alapoz, csiszol, fest, csiszol... olajoz... értitek. Nagy meló, de kész lett, új fényében ragyog a szekrényke. Mígnem azt veszem észre, hogy ismét áll benne a nedvesség!

Rövid nyomozás után kiderítettem, hogy a szájvíz alatt keletkeznek a nyomok. Valaki a kupakba önti a szájvizet, majd kupak visszateker, s be a szekrénybe, a maradék cseppecskék végigfolynak a flakon oldalán és a szekrényt meg az én szívemet ijesztgetik. 

Megkértem családtagjaimat, hogy ezt így ne. Aztán elfelejtődött, én meg esténként takarítottam a szekrényt, vagy a szájvizes palack alá papírtörlőt tettem. Egyik sem volt fenntartható. Aztán jött a felismerés, hogy a fogkrémeknek használt tartókát megosztottam a szájvízzel, s lám, a szekrény száraz maradt... mindaddig, míg a fogkrémek többen nem lettek, s ezért kiszorult a  szájvíz a korábbi helyére. Újabb cselhez folyamodtam: kapott a szájvíz is egy tálkát és a fogkrémek is.

(Műanyag, mert egy gyönyörű üveg tárggyal már összetörtünk egy mosdót, mikor egyszer leesett)

A rendszer megalkotása óta a szájvíz a saját tartójában lakik.

Tudtok ti is olyan apró diadalokra gondolni, amikor sikerült a lakberendezéssel egy szokáshoz igazodni és nagyobb rend/élhetőbb környezet lett az eredmény?