Végszükség esetére

Elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érte... - szól a népdal. Joggal szidott anyám, mert cudar dolog elveszteni valamit. Nem azt fogjuk ugyanis elveszteni, amire nincs szükségünk, hanem ami nap mint nap kell - hiszen leggyakrabban használat közben keveredik el.

Az ilyen helyzetekre felkészülve tartjuk meg a nem túl jó valamit. Hisz végszükség esetén még jó lesz!

Például, ha nagyon fázik a fülünk és valamivel be kell takarni, jól jöhet egy textil bevásárlószatyor. Nem vicc! Egyszer zsenge  koromban Badacsonyban vitorlázni mentünk. Nagy vitorlás volt, óriási árboccal. Egy heves széllökés végigszakította a vitorlát, így megújuló energia helyett motor hajtotta a hajót. A nagy szél bántotta az utasokat, köztük egy anyukát is, aki elég morcos volt, és szorult helyzetében a bevásárlószatyrát húzta a fejére. A nagy szél alákapott, és végig a magasba állította a fején. Elég muris látványt nyújtott. Amikor végre véget ért a hajókázás, a kikötőbe visszatérve a nő engedett a szatyor szorításán, s a szél nagy boldogan kitépte a kezéből és elrepítette.

A múltkor elvesztettem a(z utolsó, egyetlen) fülmelegítőmet. 

Ezt.

Nagyon sokáig fülfájós voltam (talán azért emlékszem máig a balatoni vitorláskalandra), míg egy jó barátom meg nem vette nekem az első ilyen típusú fülmelegítőt. Már akkor is hordom, ha még nincs hideg, csak hűvösebb szél fúj.

Mivel ezek nem jönnek szembe minden boltban, ezért kisebbfajta pánik lett úrrá rajtam, mikor nem találtam.

Az összes alternatív megoldási lehetőséget végigpróbáltam. Hordtam sapkát, fejpántot. A sapkában is fázott a fülem, a fejpánt sem volt elég meleg. 

Kínomban már azon töprengtem, hogy az internet kétesebb vidékein tanyázó árusoktól rendelek egy hasonlót.

Aztán szerencsére két hét nélkülözés után előkerült.

Rá kellett döbbennem, hogy a legnagyobb szükségben a végszükség esetén talán jó lesz fejfedőket nem választottam.  Így ezeket gond nélkül el tudtam engedni.

A gyerekek ruhatárában is vannak olyan darabok, amiket érdekes módon sohasem választanak. Szükség esetén se. Inkább kitúrják a szennyesből a másikat - nem is olyan koszos! - felkiáltással. Már rájöttem, hogy nem kell bedőlni annak, hogy jólnevelten megtűrik ezeket a ruhadarabokat a szekrényükben. Ezek nem valódi alternatívák, csak nekem tűnnek annak. Így időről-időre kényszerítem a gyerekeket, hogy valljanak színt: felveszik-e valaha még az adott ruhadarabot. Ha erre nem biztos a válaszuk, akkor úgy kérdezem, hogy eladhatom/eladományozhatom-e. Erre általában egyértelmű választ tudnak adni. 

Vannak fontos dolgaink, amiket azért használunk, hogy komfortosan legyünk. Ezeket akarjuk megtartani és nap mint nap megtalálni tárgyaink közül.

Jó odafigyelni egy-egy elvesztős(-megtalálós) élményre, mert rávilágít, mik a kedvenceink, amik szinte hozzánk nőttek és mik azok a dolgok, amiket végszükség esetén se használunk.

Nektek vannak végszükség esetére tartogatott dolgaitok?